Tatabányai Múzeum és Ipari Skanzen

GALÉRIA

A Tatabányai Múzeumot 1971-ben alapították új- és legújabb kori történeti gyűjteményként. Elsődleges feladata Komárom-Esztergom megye 19-20. századi ipar- és társadalomtörténeti emlékanyagának gyűjtése, kiemelten kezelve a bányászattörténeti és az életmódtörténeti (elsősorban a munkás és a polgári) emlékanyagot.

A múzeum első állandó kiállítását 1975-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt egy régi iskolaépületben. 1985-ben költözött jelenlegi helyére, a Közművelődés Házába és kapott múzeumi besorolást. 1987-ben a múzeum tulajdonába került az egykori XV-ös aknaüzem területe is.

A kiállító- és raktártér bővüléssel együtt dinamikusan nőtt a múzeum gyűjteményanyaga is, mely jelenleg közel 100.000 darabot számlál. 1992-től a gyűjtőterület kiegészült a régészettel és a néprajzzal.

A Tatabányai Múzeum 1997-ben elnyerte az "Év Múzeuma" címet és 2001-ben megkapta a Tatabánya Kultúrájáért díjat.

Jelenleg a város területén két önálló múzeumi egységben tekinthetik meg az érdeklődők a változatos kiállításokat.

A Tatabányai Múzeum állandó kiállítása a város mai területének történetét mutatja be az első ember megjelenésétől kezdve az 1947-es várossá alakulásig.

A legkorábbi emlékanyag - a mintegy 50-100 ezer évvel ezelőtti kő- és csonteszközök - a város fölötti Szelim barlangban megtelepedett vadász törzsektől származnak. A későbbi történeti korok kultúrái is megjelentek a vidéken. A gazdag régészeti anyagból említésre méltóak a sajátos díszítésű kerámiáiról "mészbetétes edények népének" nevezett kultúra jellegzetes díszítésű, emberalakos edényei, és a halomsíros kultúra népéhez köthető bronzkincs lelet. A látogató érdeklődésére tarthatnak számot a kiállításon látható bronz, és vaskori sírrekonstrukciók.

A népvándorlás korának kiemelkedő jelentőségű helyi emléke, az avarokhoz kapcsolható, szarvasagancsból készült, mitikus lényekkel díszített sótartó. A honfoglalás és az Árpádkor emlékei is nagy bőségben kerültek elő Tatabányán. A korra jellemző kerámialeletek mellett különösen érdekes a Tatabánya-Bánhidán talált 3800 darabos XIII. századi éremlelet.

A város területén élő középkori falvak fejlődésének a török hódítás vetett véget. A kiállítás második nagy egysége az újratelepült falvak életének bemutatásával kezdődik. A vidék fejlődését alapvetően meghatározta a XIX. század végén itt felfedezett szénvagyon.

A bányászat fellendülésével együtt járó életmódbeli, gazdasági és szociális változásokat enteriőrök szemléltetik: bányairodát, földalatti bányarészletet, erőmű és laboratórium belsőt tekinthet meg a látogató. A bányászok betegsegélyző szervezetének, a bányatárspénztárnak díszes egyesületi ládája (a kiállítás egyik figyelemre méltó darabja) és a harmincas évekbeli orvosi rendelő együttesen jelzik az egészségügyben jelentkező új szervezeti formákat és az ezzel járó magasabb színvonalú ellátást. A közösségi élet és szórakozás új formáival ismerkedhetünk meg a munkás kaszinó, és az "Edison" mozgóképszínház belső tereit felidéző enteriőrök segítségével.

A változások eredményeképpen létrejött sokszínű településképet - melyben a falusi részletek a városias üzleti negyeddel, a munkás lakótelepek a tisztviselői villasorokkal keveredtek - nagyméretű település fotók, és különböző viseletek segítségével mutatja be a kiállítás.

Boglár Lajos etnográfus dél-amerikai néprajzi gyűjteménye

1989-ben nyílt meg az amazóniai indiánok életét bemutató állandó kiállítás. A gyűjtemény összeállítója, Boglár Lajos néprajzkutató több mint harminc éve tanulmányozza a dél-amerikai törzsek életét.

A "Hogyan gondolkodnak", "Hogyan laknak", "Hogyan táplálkoznak" és "Hogyan viselkednek" rendezői elv alapján összeállított kiállításon nem csak az indiánok mindennapi életébe pillanthatunk be, de gazdag formakincsű és mintavilágú kézműves termékeiken túl képet alkothatunk a törzsi művészetről, a közösség világképéről, rítusairól. Megismerkedhetünk a vallási vezető, a sámán maga készítette rituális eszközeivel, hangszereivel, maszkjaival, melyek közül leglátványosabbak a hangyászmedvét, majmot ábrázoló maszkok.

A kiállítás legnépszerűbb darabjai a tolldíszek. "A különféle tolldíszek olyan ékszerek, jelvények, jelek, melyek viselőjük nemére, korára és a törzsön belüli rangjára utalnak. A tollművészet nagymesterei, a brazíliai indiánok tetőtől talpig 36 tolldísztípust különböztetnek meg." (Boglár Lajos)

A Szent Borbála téren álló központ ma ismét látogatható. A győztes Agora pályázatnak köszönhetően az épület teljes átépítésre került. A felújítás után egy új, interaktív Tatabánya-történeti kiállítás nyílik a 40. születésnapjára megújuló múzeumban. A Szabadtéri Bányászati Múzeum - Ipari Skanzen a Vágóhíd utcában is várja a látogatókat április 15-től október 15-ig.

Az Ipari Skanzen

A szénbányászat emlékeinek megőrzésére létrehozott kiállítóhely megnyitása óta folyamatosan bővülő, és tematikájában is gazdagodó kiállításokkal várja vendégeit. A látogatók lehetőséget kapnak arra, hogy múzeumi körülmények között megismerkedhessenek azzal az összetett, nehéz munkával, amit a bányász nap mint nap végzett a föld alatt. Az "öreg XV-ös" akna külszíni létesítményeit abban az állapotban őrizték meg, ahogy az valamikor az üzemelés alatt állt. Az irodaépületben többek között régi üzemvezetői iroda, bányamérnökség, faléz, ásványkiállítás látható.
A történelmi emlékpark a volt bányaüzemek áldozatainak emlékműveit gyűjtötte egybe. Új létesítményként épült meg az első tatabányai lejős akna kapuzatának másolata a hozzá csatlakozó földalatti bányatérségekkel. Ezt egészíti ki a szabadtéri gépbemutató.
1996-ban átadásra került a volt fürdő épületben Lois Viktor hangszerszobrait bemutató állandó kiállítás "Hangfürdő" címmel. Ehhez kapcsolódnak a nyári időszakban megrendezett nemzetközi kortárs művészeti táborok és kiállítások.
A hagyományos műszaki- technikatörténeti kiállítások mellett a bányatelepen élők életkörülményei, lakáskultúrája is bemutatásra kerül. A skanzen egyik legkeresettebb látványossága a két régi kolóniaház a tisztviselőházzal. A tatabányai bányász kolóniák jellegzetes épületében, a korhűen berendezett lakásokban a századfordulótól az 1960-as évekig követhető nyomon a lakáskultúra alakulása. Az úgynevezett "Mesterségek Házában" a helyi ipartelepeket jellemző kisipari műhelyek kaptak helyet. Az egykori bányásztisztviselői lakás bemutatásával pedig a bányatelepeken élő tisztviselők lakáskultúrájával is megismerkedhetnek az érdeklődők, amit a hozzá kapcsolódó különleges közművelődési programok még vonzóbbá tesznek a látogatók számára.
A bányászmunka és a bányászok életkörülményeit bemutató skanzen közművelődési programjaival kívánja másik célját elérni: a bányászhagyományok életben tartását.

Akinek sikerült felkeltenünk az érdeklődését a bányatörténettel kapcsolatban, és érdeklődni szeretne, az a +36/34/600-480-as telefonszámon megteheti.

Galéria: