Óváros-Gál lakótelep

GALÉRIA

Az én Május 1. parkom.


1957. szeptemberében édesanyám felvezetésével megkezdtem óvodai karrieremet a Tatabányai Városi Tanács Móra Ferencről elnevezett intézményében. Akkor, 3 éves fejjel még nem tudtam, hogy ezt a szép épületet a MÁK Rt ( Magyar Állami Kőszénbánya Részvénytársaság) a mindenkori bányaigazgató és családja részére építette. A köznyelv el is nevezte Rehling Konrád "örökös" bányaigazgató után "Rehling-villának".
Édesanyám később mesélte, neki nagy élmény volt, hogy bemehetett az épületbe, mivel kislány korában (1930-ban született) az épület közelébe sem mehettek, mert a sűrűn arra járőröző csendőrök nem jó szemmel nézték az ember egyszerű gyermekét arrafelé.
Így kezdődött a kapcsolatom az akkor már Május 1. parknak elnevezett tölgyfákkal teli kedves kis völggyel, amelynek északi tetején állt és a mai napig áll az óvoda.
Hajdanán az "urak" pontosan tudták hová kell felhúzni az épületet. A dombtetőről nyugatra pontosan lehetett látni (a Vasút utcától az Erdősorig) a munkástelepet, a hatajtós házsorokat.
Közel volt a Bányaigazgatóság, az 1912-ben felszentelt, ó-gót stílusban Szent István templom, az 1920-ban átadott Népház és a Tisztikaszinó. A villától délre pedig az akkor még név nélküli parkerdő, a mai Május 1. park.
Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy Tatabánya első bányája ennek a kis völgynek a déli tetején nyílt meg 1896-ban. (A Ságvári út 5. szám alatt található, un. "zöld erkélyes" ház falán emléktábla jelöli az I. akna helyét.)
Idősebb polgárok visszaemlékezése alapján - a Szent István templomhoz köthetően - augusztus 20-i, Szent István napi rendezvények és mulatságok voltak itt a háború előtt. A köznyelv akkoriban ótelepi táncplaccnak is nevezte a helyet.
A parkerdő jelentősebb fejlesztésére az 50-es évek második felében került sor. A nevét onnan kapta, hogy az akkor már nagyban megszervezett május elsejei felvonulások utáni népünnepélyeket itt rendezték egészen 1976-ig. Ezzel párhuzamosan egészen a 70-es évek elejééig itt volt az augusztus 20-ai megemlékezés és búcsú, de már az Alkotmány ünnepeként. Egy érdekes dologra határozottan emlékszem óvodás koromból: az 1959-ben épülő és 1960-ban átadott Halászkert étterem homlokzatára később felkerült kerámia halakkal játszhattunk testvéremmel, az ott dolgozó "kőműves bácsi" jóságának köszönhetően.
Az 1959-ben átadott Szabadtéri színpad építésére sajnos személyesen már nem emlékszem. Arra viszont annál inkább - mivel 1964 óta a Ságvári út 7/b-ben, a park közvetlen közelében lakom - , hogy májustól szeptemberig rendszeresen jártunk szüleimmel szabadtéri moziba. Emlékeim szerint már a 60-as évektől a bányásznapi ünnepségek is a parkban kerültek megrendezésre. (Az első bányásznapokat a VI-os és VII-es telepek között található Köröndnél rendezték, közel az akkori Állami Áruházhoz!)
A Május 1. parkot a 60-as években sikerült úgy kiépíteni, hogy az őshonos tölgyfákat és az enyhe dimbes-dombos terepet érintetlenül hagyták, erre építettek sétányokat, helyeztek el padokat, szemeteseket. (És persze a bánya "gondos gazdaként" rendszeresen karbantartotta, gondozta.) A Szabadtéri színpad - a Népház csatolt részeként - fénykorában a magyar kultúra legjobb előadásait és előadóit fogadta. Ez a fénykor nagyjából egybeesett a magyar rockzene (akkor még beat) kezdetével és szerencsére az én fiatalkorommal is.
Nagyon sokan itt látták élőben először az Illést, az Omegát, a Metrót, majd később az LGT-t, a Piramist, a V-Motorock-ot és majd mindenkit, aki akkor számított. Fellépett itt az angol Nashville Teens - Ray Phillips vezetésével - , az amerikai slágerlistát vezető Flower Pot Man nevezetű san fransiscoi hippy banda, az angol-ír Fairport Convention és az akkori Szovjetunió "dalos pacsirtája", legnagyobb sztárja, Koós János barátja: Joszif Kobzon! Egészen más miatt is fontos volt fiatal koromban a park. Itt sétálgattam, beszélgettem, ismerkedtem közelebbről kedvesemmel, majd amikor eljött az este (akkor még sötétedés után is biztonságos volt!) egy-egy alkalmas padon, egy-egy, vagy több csók is elcsattant. Megsaccolni sem merem, hogy hány szerelem teljesedhetett itt ki, hány pár itt talált igazán egymásra.
Családalapítás után várandós kedvesemmel, majd fiaimmal, előbb babakocsival majd anélkül sok-sok kilométert sétáltunk el a gyönyörű, kellemes árnyat adó tölgyfák alatt.
Önállósodó fiaink is szerették a parkot. Nekik még megadatott, hogy a Szabadtéri színpadon koncertet látogassanak, illetve a 70-es 80-as években működő Ifjúsági Parkban bulizzanak. ( Az ifipark a Halászkert étterem mögött működött, jelenleg sörözőként üzemel.) És milyen furcsaságok történhetnek az emberrel: 1995 augusztusában előre nem tervezetten, barátaink unszolására - egy jó buli reményében - kimentünk a szabadtérire egy Pa-dö-dö bulira. Pár üveg sör után igazán jól éreztük magunkat. 5 évvel később tudtam meg, hogy a Szabadtéri színpad utolsó koncertjén, utolsó rendezvényén vettem részt.
Manapság is mindennapos látogatója vagyok a parknak. Öreg, hűséges kutyánk, Brenda követeli naponta többször a sétát. A fák és a természet még ugyanazok mint régen, a sétányok már nem. ( Van olyan, amelyet már teljesen benőtt a bokor, a fű, a virág, csak a hozzám hasonló vének emlékezhetnek, hogy ott valamikor járda és padok voltak.)
A Szabadtéri színpad épületeit, vagy inkább épület romjait, kerítését benőtte a gaz, eszi az enyészet. A színpad előtti járdalapokat hullámossá rendezte a természet. A természetvédelmi terület megóvására felszólító tábla ironikusan ellentmondásos azzal, amit lát az ember. A parkot minden Bányásznap előtt annyira rendbe hozzák, hogy a rendezvény még lebonyolítható legyen. Ennyi. Ez a park ( vagy erdő? ) és a parkot látogató emberek (még a hajléktalanok is) többet érdemelnének.
Mindezek után jogosan kérdezhetnék, hogy miért szeretem még mindig a Május 1. parkot? A válasz egyszerű: a park még mindig egy igazi találkozóhely. Találkozni lehet régi és új cimborákkal, barátokkal, kutyásokkal, fiatalokkal, idősebbekkel, harangszóval, az erőmű szirénájával, madarakkal, bogarakkal, a szerencsésebbek sötétedés után rókákkal és néha még közterület felügyelőkkel is.
Ne feledjük, a térségben megjelent és több mint 100 évig jelen lévő bányászkodás alapvetően megváltoztatta e tájat. Nyomokban van csak jelen, egy-egy kisebb terület, amely még megegyezik a bányászkodás előtti korszakkal. Ilyen a Május 1. park is. Reménykedjünk, hogy így is marad örökre.

2008. szeptember 7.

G. Kovács István

Galéria: