Felsőgalla

GALÉRIA

Felsőgalla (németül: Obergalla) Tatabánya városrésze, a város három fő alapítótagjának egyike. A település még a mai napig is megőrizte falu-formáját, jól elkülönülő központtal rendelkezik. Az Ófalut nagyrészt németek (köznyelven svábok) és betelepült magyarok lakják. A hajdani község kéttannyelvű iskolával, nemzetiségi óvodával, művelődési házzal, plébánia hivatallal és újsággal büszkélkedhet. Hozzá tartozó gyümölcsös a Bódis-kert.

A Galla név eredetére két magyarázat létezik. Az egyik alapján a település nevében a "galla" szó a magyar Gál személynévből eredeztethető, valószínűleg egyik földbirtokosáról kaphatta Alsógallával együtt a 13. században. A másik alternatíva szerint a "galla" a galya szóból ered, amelynek a magyar nyelvben jelentése van. Utóbbi látszik beigazolódni, ugyanis a települést jegyezték már a történelem során Felsow-Gallya néven is. A német név a magyar tükörfordítása.

Felsőgalla a Gerecse és a Vértes közt elterülő Bódis- és Kálvária-hegy déli lejtőjére települt. A Tatai-árok a település szomszédságában van, a Vértesben fekvő Csákányospuszta és Körtvélyespuszta is Felsőgallához tartozott. A hajdani falu legnagyobb vízfolyása a Galla-patak, aminek állandó vízhozamát egy vízmű biztosítja. A Névtelen-patak a Piactér sarkánál táplálja. A falu fölé tornyosuló mészkőkúpon, a fennséges Kálvária-hegyen egy átjátszótorony magaslik, valamint az egykori kápolna maradványai, amelynek felújítása az új keresztúttal gyönyörűen készen áll. A Bódis-hegy és a Kálvária-hegy nyergét beépítették: Ez a Rózsadomb nevet viseli. A Bódis-hegy legmagasabb kúpján egy víztorony létesült, 302 m-en. A falu fölé magasodó hegyecskékről gyönyörű kilátás nyílik a Vértesre és Tatabánya más részeire. Felsőgalla központja éppen a két hegy közti nyereg lejtőjére épült, itt a kezdődő emelkedőnek még nem sok hatása van. A városrész főutcája a Szent István út, a központban kapaszkodnak felfelé a kisebb, de még mindig fontos utcák: ilyen a Templom utca és a Dobó Katica utca. Néhány sikátor egészen a hegy lábához települt: A Kinizsi Pál utca egyik szakaszán a hegy felőli oldalt függőleges, 30-40 m magas sziklafal jelenti. A patak másik oldalán (ami egy lapályos rész) is van néhány utca. Nevezetes a már Hatostelephez tartozó Gábor Áron utca, ami történelmi nevén a "Szentjános", itt működött a háború előtt számos felsőgallai zsidó üzlete, a boltoktól nyüzsgő utcában zsinagóga is állt, amit a II. világháború előtt, alatt és után leromboltak. Ehhez a részhez sorolandó a Lustig köz és a Feketegyémánt utca is. Felsőgalla fekvése országos szinten is kivételes. "A legalkalmasabb a környező táj szépségeiben gazdag részeinek a meghódítására" - ahogyan a Pallas Nagy Lexikona 1896-ban a kis falut jellemzi.

A település első említése a 13. századból való. A törökkorban - valószínűleg 1529-ben - a magyar lakosságú falu teljesen kihalt. Felsőgallára és Alsógallára, valamint néhány szomszédos településre a 18. század elején - először 1733-ban (ekkor nem egészen százan) - német (és velük együtt zsidó) telepesek érkeztek. A falu lakossága 1792-ben 842 fő volt, közülük mindegyikük német családnevű. A település ekkori elhelyezkedése máig vitatott dolog. Egyes kutatók szerint Alsógallával közösen a mai Mésztelepen, a jelenlegi faluközponttól északra helyezkedett el a közös falu. A falu kedvező fekvésének köszönhetően jól fejlődött, ugyanis a híres Mészárosok útja éppen a községen haladt keresztül. 1854-ben építette Fogl János a kálvária-hegyi kápolnát és a keresztutat, amihez érdekes legendák fűződnek (lásd még: Falusi legendák). A második világháborúban az épületet lebombázták, a hozzá tartozó keresztút pedig a közeli telepek vandál rombolóinak kitéve nem sokáig maradtak meg a hegyoldalon, a XX. század közepén sokukat megrongálták.
A községet 1884-ben érte el a Budapest-Komárom vasútvonal, ami elősegítette fejlődését. A Rózsadombon található kőkereszt 1894-ből, a faluvégi 1899-ből való. A község lakossága 1891-ben még csak 1299 fő, a lakosoknak közel mindegyike német és katolikus. A Pallas nagy lexikona szerint Felsőgallának 1896-ban már önálló vasútállomása, postahivatala és postatakarékpénztára is volt.
A településen a legnagyobb fejlődést a bányászat hozta. A századforduló elején építették a két kolóniát: Mésztelepet és VI-os telepet. Az Ófalu területén is tapasztalható volt a változás. Olyannyira, hogy a háború előtt Felsőgalla a térség egyik legpolgárosodottabb települése, bár ez a minősítés nem igazán a sváb lakosságot érintette. A házak között az újabb (polgári, századelei) építészeti formák is megjelentek. A fellendülést bizonyítja az is, hogy 1910-ben már lakosainak száma 9563 fő volt, amiből 6347 magyar, 2217 német és 367 szlovák volt, a többi nem részletezett egyéb nemzetiségi csoporthoz tartozott. 1947-ben, amikor Tatabánya város kialakult a négy eddigi itt található községből, Felsőgallából, Alsógallából, Tatabánya községből (mai Óváros) és Bánhidából, a település elvesztette autonómiáját. A faluban egészen a századfordulóig a német volt a beszélt nyelv. Ezen anyanyelvűek aránya a szinte teljes lakosságból mostanra nagyjából 200 főre csökkent, ebből a legtöbben 60 évnél idősebbek.

A legelterjedtebb felsőgallai legenda a kálvária-hegyi kápolna építéséről keletkezett. Azonban a monda két alakban is ismert. Az általánosabb verzió szerint Fogl János, egy falubeli lakos esténként fényes csillagot látott a hegyen. Felkereste azt, majd pedig kincseket talált. Hálából az Istennek kápolnát és hozzá tartozó keresztutat épített - a kincsekből - a hegyen. A másik változat úgy szól, hogy amikor az 1848-'49-es szabadságharcot leverni igyekvő osztrák katonák a faluban áthaladtak, kincseik egy részének megőrzésére bízták Fogl Jánost. Azonban nem jelentkeztek éveken keresztül a becses értékekért, és ebből az új tulajdonos kápolnát épített a falunak.

Helyi természeti kincs a Felsőgalla fölé emelkedő hegyeken még előforduló idős fenyőkből álló szórvány. A fák többsége eléggé idős, maradtak Mária Terézia idejéből is, de van megújuló generáció. A fajtájuk szerinti feketefenyők közül a legtöbb a Bódis-hegyen található (három tömbben), de szórványosan(1 tömbben és akörül) a Kálvária-hegyen is előfordulnak 20-30-as facsoportokban. A Bódis- és Kálvária-hegyen található fák ültetését vélhetőleg (és a hagyomány szerint is) Mária Terézia rendelte el, mert ő korában született az az erdőgazdasági ötlet, amely támogatta a Budai-hegység és környékén a feketefenyők ültetését. A fenyőfák elterjedési területe 20%-a a réginek. A falu, Felsőgalla déli részén belüli pár fa is azt bizonyítja, hogy egykor ott is fenyves húzódott.
Felsőgallát egyre több turista látogatja, jelentős részük az erdőket keresi fel, sokuk Csákányos- és Körtvélyespusztát, többségük a város más részeiről vagy Budapestről érkezik. A műemlékeket jóval kevesebben látogatják a természeti kincseknél. Az utóbbi időben nagy szerepet játszik az idegenforgalomban a Bódis-hegy is, a legtöbb turista a Nagy-mezőre, a sportpálya környékére és az Ősfenyvesbe látogat el. Itt érdemes megemlíteni a megyei és budapesti tanulócsoportok nagyszámú megjelenését.

Forrás:http://obergallakapelle.hu

Galéria: