RSS feliratkozáshoz kattintson ide!
Elhunyt Gary Moore az ír gitárlegenda
Gary Moore (teljes nevén: Robert William Gary Moore) (született: Belfast, 1952. április 4. – elhunyt: Estepona, Spanyolország, 2011. február 5.) Észak-Írországban született rock- és blues-gitáros. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, köztük a Cream két tagjával, Jack Bruceszal, valamint Ginger Bakerrel, George Harrisonnal, B. B. Kinggel és még sokan másokkal. Rengeteg gitárosra volt hatással. Példaképei Jimi Hendrix és John Mayall, valamint közvetlen mentora, Peter Green, a Fleetwood Mac gitárosa voltak.
2011. február 5-én szállodai szobájában holtan találták az 58 éves Gary Moore-t, aki vakációját töltötte a spanyolországi Esteponaban.
Gary Moore pályafutása a Skid Row ír együttesben kezdődött, ahol Brendan „Bush” Shiels basszusgitáros-énekes, Nollaig Bridgeman dobos és Paul Chapman gitáros-énekes társaságában zenélt. 1969-ben, 17 évesen csatlakozott a társasághoz, és az 1970-es Skid és az 1971-es 34 Hours lemezeken játszott az együttesben.
1985-ös lemez, amely több országban is nagy sikereket aratott. Rajta található két nagyobb sikerű szám, a már a Victims of the Future-ön is szereplő Empty Rooms és az Out in the Fields. Ez utóbbi egy duett Phil Lynott-tal, a szám az ötödik helyet érte el a slágerlistán. Hangzásában kezd hasonlítani az elkövetkezendő két album zenei világára.
1987-ben jelent meg a Wild Frontier című lemeze, melyen felfedezhető a zenész észak-ír származására utaló zenei világ. Öt szám jelent meg róla kislemezen: az Over the Hills and Far Away, a Wild Frontier, a The Loner, a Take a Little Time és a Friday on My Mind. A The Loner egy Cozy Powell-szám feldolgozása, bár a két szám közötti hangszerelési különbség igen jelentős, és Gary Moore által vált a szám népszerűvé. Dobos a lemezen nem játszott, a ritmust dobgép szolgáltatta.
1989-ben jelent meg az After the War című lemeze. A CD-változatot egy-egy instrumentális dal nyitja és zárja, a Dunluce (Part 1) és a Dunluce (Part 2). A lemez közepén hallható The Messiah Will Come Again az 1988-ban meghalt Roy Buchanan egyik számának feldolgozása. A Blood of Emeralds-ot egyesek a Wild Frontier című szám folytatásának tartják. Négy kislemez jelent meg róla.
1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, Still Got the Blues-ra keresztelt korongját, amely több mint három millió példányban kelt el. Az előző lemezektől eltérően itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon, mint Albert King, akivel az Oh, Pretty Woman című számban játszik, vagy George Harrison, aki a That Kind of Woman című számban működött közre zenészként, slide gitárt használva. Hat kislemez jelent meg róla.
1997-ben jelent meg újhullámos lemeze, a Dark Days In Paradise, melyen a bluest keveri a poppal, és számos zenei irányzat fellelhető még. Az újfajta hangszerelés köszönhető az új session zenészek alkalmazásának (ami kétségkívül jót tett a lemez hangulatának), köztük Guy Prattnek, aki a Pink Floyd 1987–88-as és 1994-es turnéján, valamint 1994-es The Division Bell című lemezén játszott basszusgitáron. Három kislemez jelent meg a lemezről.
1999-ben bocsátották ki A Different Beat című lemezét, mely a jelek szerint a legnépszerűtlenebb munkája. Gary Moore az elektromos gitár mellett basszusgitáron és billentyűs hangszereken is játszik. Ez volt az első stúdióalbuma, melyről nem adtak ki egy kislemezt sem.
A Back to the Blues sikere után az előzőnél is hosszabb hallgatás következett, mígnem 2004-ben jelentkezett a Power of the Blues című lemezzel. Bár az előző lemeznél is jelentkezett, de igazán ekkor kezdődött el Gary Moore azon korszaka, mikor a lemezein szinte fele-fele arányban oszlik meg az őáltala írt dalok és feldolgozott számok sora. A lemezen szerepel a híres Willie Dixon szám, az I Can't Quit You Baby, amely a Led Zeppelinnek sok fejfájást okozott, a Dixonnal szembeni plágiumper elvesztése miatt. Erről a lemezről nem adtak ki kislemezt, és azóta sem adnak ki ilyen jellegű hanghordozókat Gary Moore-lemezekről.
2008. június 14-én lépett fel Alsóörsön, a Harley-Davidson Fesztiválon, mint a fesztivál legfőbb fellépője.
Wikipedia.org / YouTube.com