96 évesen elhunyt Szepesi György sportriporter. Ezzel a 2010-ben készült cikkünkkel emlékezünk rá.

Apsitos István telefonos beszélgetése Szepesi György sportriporterrel.

1922-ben született Budapesten
1945-től a Rádió munkatársa
1975-78-ig a Rádió bonni tudósítója
1981-1992-ig a Sport Főosztály vezetője
1978-86-ig az MLSZ elnöke
1982-94-ig a FIFA vb-tagja
1995-től a XIII. kerület díszpolgára
13 nyári olimpia, 11 labdarúgó-vb riportere

Tatabányai Anzix: - 1953. november 25-én negyed négytől egy ország hallgatta őt, a Wembley stadionbéli közvetítését. A 60-as évek elején kevés helyen volt televízió, de volt helyette egy vérbeli sportriporter, Szepesi György, aki a mérkőzéseket olyan izgalmasan közvetítette, hogy a hallgató a mérkőzésen érezte magát, szinte látta azt.

- A labdarúgással illetve a sporttal mikor kezdődött a kapcsolata, miért sportriporter lett inkább, mint focista?

Szepesi György: Tíz évesen különleges élményben volt részem: Szusza Ferivel játszhattam egy csapatban. A helyszín, Angyalföld szíve, a Juta-pálya volt. Ott születtem Angyalföldön, Újpesten jártam iskolába, a mi életünk a foci volt. Érthető, hogy örültem a meghívásnak. De néhány perc játék után abbahagytam: „Ilyen nagyszerű játékos mellett, aki így tud futballozni, én nem rúgok labdába.” – magyaráztam. Szusza Feri pedig így válaszolt: „Tudod mit, akkor legalább beszélj a futballról!” Így kezdődött játékos pályafutásom, amely a negyvenes években, 1947-ben folytatódott, a rádió csapatában 1961-ig játszottam.

Tatabányai Anzix: - Gyuri bácsi rendkívüli átéléssel közvetítette az eseményeket. Emlékszünk még a londoni 6:3-ra, a "jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok"-ra, és a hosszan elnyújtott emlékezetes Góóóólokra. Néztük a meccset az akkor még fekete-fehér televíziónkon, s hallgattuk a rádióból fantasztikus közvetítését.

Szepesi György: Életem két nagy szenvedélye a rádió és a labdarúgás. Szerencsémre a két szenvedély találkozott, s ennek köszönhetem, hogy még 88 évesen is szerdánként a Sportvilág című műsorban szerepelek.

Tatabányai Anzix: Mi a véleménye a mai sportriporterekről, az utódairól?

Szepesi György: Elégedett vagyok az utódokkal, a rádiósokkal éppúgy, mint a tévésekkel. Sok a jó riporter, akinek csak a nagy esemény kellene, hogy kiugorhasson. Az előd Pluhár István volt, az úttörő, aki 1930-ban a magyar-olasz Európa Kupa döntőben az Üllői úton állt először mikrofon előtt: sajnos 5:0-ra kikaptunk. Bús Fekete László színműíró a Színházi Életben írt kritikát a közvetítésről: „Pluhár István, a kétszeres magyar labdarúgó válogatott az egyetlen volt, aki nem mondott csődöt, sőt, ragyogóan közvetített.” Pluhár közvetítéseiből én is tanultam, hallgattam berlini olimpiai tudósításait, az ő hatására készültem gyerekkoromtól rádióriporternek.

Tatabányai Anzix: - Tatabányához milyen emlékek fűzik? Grosics Gyula, Szepesi Gusztáv, Gelei József...hogy csak néhány nevet említsek a hőskorból, amikor még a futballnak meghatározó szerepe volt Tatabányán.

Szepesi György: A 86-szoros válogatott Grosics Gyuszi jó barátom 1947. augusztus 20-a, első válogatottsága óta. Külföldön először Bukarestben volt válogatott 1947-ben, s fekete mezben védett. Ha jól emlékszem, kitűnő teljesítménye kapcsán akkor mondtam először: „ő a fekete párduc”. Közös labdarúgó életünkben a legnagyobb esemény persze 1953-ban Wembley volt, a 6:3.

Szepesi György közvetíti az 1953-as angol-magyar mérkőzést - részlet:

Közvetítés az 1954-es Magyarország Anglia mérkőzésről - a Duna tv műsorából:

Gelei Jóska Tatabányán volt először válogatott 1965-ben Angliában, és utolsó meccsét is a Tatabányában játszotta Ausztria ellen.
Az ugyancsak tatabányai Rotthelmer Ádám 1972-ben, az Európa Bajnokságon az emlékezetes belgrádi Románia elleni mérkőzésen védte remekül a kaput. Sikerült is győzni 2:1-re, és bejutottunk az EB-döntőbe. Az oly’ korán elhunyt Szepesi Gusztáv eredeti neve Szedunka volt. Oly’ remekül játszott, hogy mondtam neki, egyszer öcsémmé fogadom, ha felveszi a nevemet, legyen Szepesi. Egyetértett, s hálából a liverpooli magyar-brazilon (3:1) mint a mérkőzés egyik hőséről beszéltem róla.
Csapó Karcsi 1978-ban Argentínában, a világbajnokságon a magyar csapat vezető gólját rúgta Argentína ellen. Ez volt az első gól a VB-n. Ajándékba egy órát kapott a FIFA-tól. De az ajándékot négy évig nem adták oda neki. 1982-ben végrehajtó bizottsági tag lettem a FIFA-ban. Feladatomnak tekintettem, hogy Karcsi, ha késéssel is, de megkapja a neki járó Rolex órát. Remélem, máig is hordja.
Még egy tatabányai emlék. Szabó Gyuri 37 éves korában, 1979-ben lett először és utoljára magyar válogatott. Lakat Károly érdeme, hogy az akkori rangelső magyar labdarúgó végre válogatott is lehetett.
Kiprich Jóska legenda itthon és Hollandiában egyaránt. Nevét, akárcsak napjainkban Dzsudzsákét, a legjobbak között emlegetik a tulipánok országában.
Vincze Pilu nagyon szerény és kedves futballista volt. Ott nőtt föl a tatabányai pálya mellett. A magyar futball történetében ritkaság, hogy három tatabányai játékos, Kiprich, Klotár és Vincze egyszerre volt válogatott.

Tatabányai Anzix: - Miért nem a megszokott riporteri helyről közvetített, és miért a pálya szélén állva?

Szepesi György: A pálya széle szoros kapcsolatot jelentett a játékosokkal. Hallottam mit mondanak egymásnak, de fontosabb, hogy a közönség moraja, a tömegzaj a hátam mögül jutott a mikrofonba. Ha gólt kiáltottam, hangom megsokszorozódott a lelátón ülők örömujjongásával. A sportközvetítéseket 1965-ben hagytam abba, akkor mentem el a rádió bonni tudósítójának. Hogy miért hagytam abba? Párizsban egy francia-magyar mérkőzésen felraktak a stadion 6. emeleti bezárt ablakú közvetítőfülkéjébe. A technikus még azt sem tette meg, hogy a lámpát leoltsa, a fény visszatükröződött az ablakról. Ekkor döntöttem el, hogy abbahagyom a közvetítéseket. Míg a televíziósok előkelő helyet kaptak, a rádióközvetítőnek a 6. emelet jutott. Úgy éreztem, nincs tovább…

Tatabányai Anzix: - a FourFourTwo internetes magazinban olvashatóak az írásai, blogjai. Hihetetlen, hogy 88 évesen még erre is van ereje.  A blogokból ugyanaz a lendület olvasható ki, mint amit a pálya szélén mint sportriportertől hallottunk.

Szepesi György: A FourFourTwo-ban írtam három cikket a főszerkesztő, Szöllősi Gyuri kérésére. Egyet a gyerekkori barát Szuszáról, akiről én mondtam a gyászbeszédet az újpesti temetőben, egy másikat Pelé 70. születésnapjára, és egyet Fischer Morról, aki 1927-ben elődöm volt a FIFA végrehajtó bizottsági tagjaként. A lap főszerkesztője ekkor megkérdezte, nem volna-e kedvem hetente blogot írni. Válaszom az volt, nem tudom, mi az a blog, hiszen talán egyetlen vagyok az országban, akinek se számítógépe, de még mobiltelefonja sincs. Elmagyarázta, hogy diktáljak le valami érdekeset, az lesz majd a blog. Ez a története, hogy műfajt váltottam, megtanultam blogot írni.

Tatabányai Anzix: - Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget, Kellemes Karácsonyt és Boldog Újesztendőt kívánok a tatabányai olvasók nevében is Gyuri bácsinak és családjának egy 1970 szilveszteri műsorrészlettel!

A riport elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet a http://fourfourtwo.hu szerkesztőségének!

Fotó: FourFourTwo magazin / Takács József - A címkép forrása: nemzetisport.hu - TV kép és hang: Duna TV. - Videók: Youtube.com